Konyvuzlet.hu

Mesekönyvek, olvasható, szépirodalmi könyvek, ismeretterjesztő könyvek

A különálló (pl. csontból faragott) betűk mondatokká, szavakká csoportosítását már az ókori római iskolás gyerekek is ismerték. Ókori és középkori népek sok évszázaddal a nyomtatás feltalálása előtt nyomtattak pecsétnyomókkal és hengerpecsétekkel monogramszerű írásjeleket. A XII. sz. könyvkötői különleges acélbélyegzőkkel díszítgették a könyvtáblákat és különálló acélbetűikkel préselték a kötések bőrtábláira a könyv címét. Éremkészítők és aranyművesek már régebben készítettek feliratokat és díszeket keményebb fémbe vésett mintabetűknek és ornamenseknek fémbe való ütögetésével.

hangosbolt.hu

A bélyegzőt (patricát) tehát már a régebbi időben is használták az éremkészítők, aranyművesek. Amikor Gutenberg a patricát (az acélpálcikába faragott betűt) puhább fémbe préselte, megszületett a matrica. Ez azonban még nem oldotta meg a betűöntés kérdését: azt, hogy a szedésben a betű képe vízszintes vonalban álljon egymás mellett, hogy minden egyes betű olyan széles testre legyen öntve, amilyent rajza megkívánt, hogy minden betű azonos magasságú legyen.

konyvuzlet.hu

Copyright 2007 Travia.hu
Konyvuzlet cikkek
A könyvnyomtatás története A XV. században az írott, gazdagon díszített kézírásos kódexek helyét fokozatosan elfoglalta a nyomtatott könyv. Északon a népmozgalmak, a reformáció, délen a reneszánsz szelleme, a felvilágosodás igényelték a könyvet. Az Európa-szerte kifejlődő és alakuló egyetemek a kibontakozó természettudományok otthonai voltak. Az egyetemek szükségszerűen a könyvek nagy mennyiségét fogyasztották. A haladás egyik követelménye az volt, hogy olyan technikát alakítsanak ki, amellyel a hiteles szöveget több száz vagy több ezer példányban egymással teljesen azonos formában tudják kibocsátani. Másolással ez nem volt megoldható.

hangoskonyv.com

A kézzel írott és nyomtatott könyvek között az átmenetet a fametszetű nyomatok képviselik. A fametszetet már a XIII. században ismerték. Eleinte szentképeket, játékkártyákat nyomtattak fadúcról, ezeket színezve hozták forgalomba. A XV. sz. első felében már fatábláról nyomtatott képeskönyvek jelentek meg. A legelső tömeges könyvsokszorosítás kísérlete L. J. Costernek, a hollandiai Haarlemben működő fametszőmesternek a nevéhez fűződik, aki A. Donatus ezeréves latin nyelvtanát fatáblába metszette, s erről nyomtatott kétíves (32 oldalas) füzeteket. Nagyobb terjedelmű szövegek elkészítésére azonban ez az eljárás (hosszabb szövegeknek fatáblákba való faragása) nehézkes és kivihetetlen volt.

konyvonline.com